DR MALIK FERENC DEAN polgármesterjelöltünk személyes gondolatai

Kedves Zsámbékiak!

Hogy miért is indulok a polgármesteri tisztségért?

Most egy kicsit hosszabb írásban szeretném Önök elé tárni személyes motivációm és magánéletem mozgatórugóit, melyek talán összetettebb képet adhatnak rólam olyanoknak is, akik még nem vagy kevésbé ismernek.

Gyerekkoromban apám mindig azt mondta, a legfontosabb, hogy úgy éljek, olyasmit tanuljak és azzal foglalkozzak, amivel szolgálhatok másokat.

Ezt a példát kaptam a szüleimtől, de az igazi mérföldkő számomra a kislányom születése volt, ami minden szempontot és igazából engem is véglegesen megváltoztatott. Akkor értettem meg, hogy én is olyan akarok lenni, mint a szüleim és jó példával akarok járni a saját gyermekem előtt.

Lidi érkezésével nagyon sokat finomodott az addig karakán vezetői attitűdöm, stílusom is. Önismereti szempontból az ő születése volt életem legnagyobb fordulópontja. Talán egy kicsit más ember is lettem általa.

Miután a diplomám kézhezkaptam, és a kezdeti éveim Perbálon eltöltöttem, 2007-ben szakmai feladatra hívott az akkori, zsámbéki polgármester. Akkor még nem tudtam, hogy mi vár rám. Mennyi tanulással és tanulsággal eltöltött év követi egymást. Fiatalemberként el sem tudtam képzelni, mennyi jó és rossz tapasztalatot fog adni az élet önmagából.

Amikor az első, zsámbéki ember megtalált azzal, hogy segítsek neki a problémája megoldásában, azonal megértettem valamit. Nem az iskola, a végzettség az, amit mások szolgálatába állíthatok, hanem elsősorban az emberi mivoltom.

Akkor kezdtem felfogni ténylegesen apám szavait. Hogy amit tudok, azt használni tudom minden helyzetben, azért hogy annak, aki hozzám fordul, segíteni tudjak. Be kell ismernem, kihívás volt jegyzősködni Zsámbékon. Sokan segítettek, de nem volt könnyű, hisz fiatalon még sokat kell tanulnunk az életről. De rengeteget fejlődtem abban az időben mind, ami a jogi pályamat illeti, mind, ami az emberi tényezőt. Mert nem születünk hibátlannak, de a fejlődés esélye mindenkinek megadatik.

A legfőbb eredménynek azt tekintem, hogy a tengernyi gonddal küzdő, akkor még falu, rossz helyzetén segíteni tudtam. És nekem ez fiatal fejjel leírhatatlan siker volt. Egy jegyzőnek persze kevesebb lehetősége van, mint egy polgármesternek. De egyet megtehet: javasol.

Szívvel álltam neki olyan tervek, koncepciók elindításának, amik, úgy véltem jobbá tehetik a települést. Arra törekedtem, hogy a lehető legkevesebbet kelljen elkölteni a város adófizetőinek pénzéből. De azért is próbáltam minél többet tenni, hogy Zsámbék igazi közösség legyen. Ezért pl. trianon emlékművet javasoltam, hogy Zsámbéknak legyen egy emlékhelye, ahol elszakított nemzettestvéreink örökét őrizzük. Ha hozzám fordult valaki, mert nehéz élethelyzetbe került, akkor ott voltam. Ha gond volt az iskolai, óvodai ellátásban, ott voltam, hogy megoldást találjak. Hosszú és rögös úton váltam egy megoldást kereső emberré.

S hogy mi az a képesség, amit én Zsámbéktól és a szüleimtől kaptam? Úgy vélem képes vagyok a legrosszabb, legnehezebb szituációkból is jót teremteni. Mert ma már addig gondolkodom, tervezek és szervezek, míg a legjobbat tehetem, hogy egy szorult helyzetből jobbat hozzak ki.

Zsámbék anno borzasztó nehéz helyzetben volt. Volt pl., hogy sorjáztak a csődfelhívások, de én megpróbáltam megnyugtni a képviselőket, hogy meglesz a megoldás.

Ez az út sokszor a munkatársaim erőfeszítéseit igényelte. De azt láttam, a hivatali dolgozók mind tenni akarnak együttesen, ha látják, mi a cél. S ez a bizonyos cél mindenkor az emberek gondjainak megoldása volt.

Amikor elhagytam a székem, mert muszáj volt, hiszen az új, 2014-ben felálló önkormányzattal egészen eltérő elképzeléseink voltak a városunk pénzügyeinek megtakarítás szemléletű kezelésében, el kellett mennem. De mindig ott maradt bennem a kétség, hátha nem jól döntöttem, és talán hozzájárulhattam volna, hogy ne ide jussunk.

Aztán 2018-ban megszületett kislányom, Lidi, aki megkoronázta az életem és egyben mindent meg is változtatott. Innentől kezdve minden másképp látszott. Egy apa szemén keresztül megláttam azt, hogy milyen a valódi helyzet, a köznyelv, ami Zsámbékon uralkodik, ki szolgál, és ki tekinti saját uradalmának a várost.

Éveket töltöttem otthonomtól távol, Németországban. De sokat tanultam ez idő alatt. Például felismertem, hogy a helyem ott van, ahol tehetek a közösségemért és bár folyékonyan beszélek németül és angolul is, mindig hiányzott, hogy az anyanyelvemen beszélhessek a barátaimmal. Talán mindenkinek ez hiányzik a legjobban, aki külföldön vállal munkát.

Amikor hazatértem, azt láttam, hogy városunk ügyei kicsúsztak a jó kerékvágásból. Útjaink, vízelvezetőink, járdáink leépülnek, műanyaggyárak települnek be, lakóparkok nőnek ki egészen váratlan helyeken a földből. Olyan helyeken, ahol ilyet elképzelni sem tudtam volna. Parasztházak helyén, rendes lakóházak tőszomszomszédságában. Útjainkon megszaporodtak a kamionok. A szeméttelep mérete, melyet 2011-ben bezártunk, kétszeresére, vagy háromszoros méretűre nőtt.

Aztán olvastam, ahogyan a polgármester 2023 őszén büszkén számolt be arról, a mindannyiunk számára örök és megmásíthatatlannak hitt emlékhelyet, a Romteplomot is átépítenék, soha nem létezett komplexummal egészítve ki azt. Olvastam a lakossági bejegyzéseket a közösségi médiában arról, hogy újabb műanyaggyárak települtek be abba a városba, amit mi mind nyugodt és szép, jó levegőjű lakhelyünknek goldoltunk addig.

Azt hiszem, akkor velejéig átjárt az érzés, hogy ezt nem hagyhatom!

Hogy kell, hogy legyen egy másik út is és ha senki nem áll ennek élére, akkor odaállok én! Kapjak bármilyen pofont és legyen bármilyen nehéz is a kampány. Kisgyerekem van, azt szeretném, ha olyan helyen nőhetne fel, ahol őrzik az értékeket a múltból, büszkék a sváb és magyar hagyományaikra egyaránt és AHOL ŐRZIK, vigyázzák azt a környezetet, amit kaptunk, hogy gyermekeinket is ilyen helyen nevelhessük fel békében.

Felelősek vagyunk nem csak a múltunkért, de a jövőnkért is. És ez volt az a gondolat, ami oda vezetett, hogy ezen saját erőmmel, a zsámbéki lakosság elé állva felvállalom a múltbéli tökéletlenségem és azt aki ma vagyok és apám tanításainak nyomán, elindulok a megmérettetésen. Mert nem így akarok élni, nem ezt képzelem a jövőmnek, a családom, a barátaim, a környezetem jövőjének! Én tenni szeretnék ismét, de Önökkel együtt.

Kérem, hogy vegyünk részt a választáson, hogy Zsámbék jobb és élhetőbb hely legyen!

Kérem, hogy június 9-én szavazzanak az EZsMF jelölti csapatára!

S hálásan köszönöm, hogy elolvasták gondolataimat!

Dr. Malik Ferenc Dean

édesapa,

férj,

Zsámbék polgármesterjelöltje

#EZsMF #EgyüttZsámbékért #polgármesterjelölt #június9 #önkormányzativálasztások #együttsikerülhet